3 hozzászólásA német haderő talán legjobb katonái a Fallschirmjägerek (ejtőnyösök) voltak.
A cikket írta: HZS89
Ezek a csapatok a kiképzés magas színvonala mellett egyedi felszerelést is kaptak, a célnak megfelelően. Viszont mellette az is igaz, hogy a háború végén már csak névleg voltak ejtőernyősök és inkább a tűzerőre helyezték a hangsúlyt.
Az ejtőernyő és a fegyverzet egymásra hatása
A német ejtőernyősök ejtőernyőjét arra tervezték, hogy gyorsan nyíljon az ugrás után. Ennek az volt az oka, hogy a németek azt akarták, hogy a csapatok alacsony magasságról is tudjanak ugorni, ahhoz pedig az kellett, hogy az ernyő gyorsan nyíljon. Ennek az volt az oka, hogy a német légierőnek az volt a szándéka, hogy a katonákat szállító repülőgépek alacsonyan tudjanak berepülni az ellenséges terület felé, hogy az ellenséges légvédelem ne tudjon rájuk lőni és úgy általában véve meglepjék az ellenfelet.
Ennek viszont az volt a következménye, hogy a német csapatok ejtőernyői más szempontból nem voltak ideálisak. Például a gyorsan nyíló ejtőernyők miatt a német katonák nem ugorhattak nehézfegyverezettel, mivel az balesetveszélyes lett volna. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a Fallschirmjägerek csak a legkönnyebb fegyverekkel tudtak ugrani, vagyis gyakorlatilag pisztolyokkal, géppisztolyokkal, kézigránátokkal és bajonettekkel.
Egy tipikus német ejtőernyős fegyverezte és ruházata
Ez viszont ahhoz vezetett, hogy amikor földet értek, akkor átmenetileg nagyon sebezhetőek voltak, mivel nem voltak náluk a nehézfegyvereik.
Ezzel szemben az amerikai ejtőernyősök puskákkal és géppuskákkal tudtak ugrani, vagyis náluk kevésbé állt fent ez a helyzet.
A német ejtőernyősök szervezete és fegyverzete
A német ejtőernyős csapatok ugyan könnyű fegyverzettel ugrottak, de számítottak a veszteségekre, amit létszámmal kompenzáltak. Míg a háború túlnyomó időszakában egy német lövészraj 10 fős volt, addig a Fallschirmjäger-raj 12 fős volt, hogy a létszám kompenzálja a várható veszteségeket.
Német ejtőernyős raj fegyverzete a háború elején (1940)
A német ejtőernyős-század leginkább pisztolyokkal, géppisztolyokkal és ismétlőpuskákkal volt felfegyverezve, bár amikor nálunk volt a nehézfegyverzetük, akkor magas volt a géppuskák száma is.
Az ejtőernyős csapatok, mivel nehezen tudtak nehézfegyverzetet magukkal vinni, nagyon sebezhetőek voltak a harckocsikkal szemben. Kezdetben erre nem volt más megoldásuk, mintsem hogy páncéltörő-puskákat alkalmaztak.
A háború folyamán kifejlesztettek a német ejtőernyős csapatok számára egy viszonylag könnyű, de mégis jó páncélátütő képességű fegyvert a Schwehre Panzerbüchse 41-et. Ez egy speciális páncéltörő löveg volt, ami volfrám lövedékeket tüzelt.
A háború folyamán csak az ejtőernyős csapatok kaptak egy nagyon fejlett fegyverből, a Fallschirmjäger Gewehr 42-ből. Ez egy automata puska volt, ami a tűzerejéhez képest nagyon könnyű volt, a könnyűfémek alkalmazása miatt. 7-8 ezres nagyságrendben készült, amely okból még a német ejtőernyős csapatokat is csak részben tudták felfegyverezni vele. A gyártását még a háború vége előtt leállították
Német ejtőernyős FjG 42-vel
Ruházat és felszerelés
Ugyan a fegyverzet nem volt minden szempontból ideális, de a ruházat és az egyéni felszerelés a célnak megfelelő volt. Például a német ejtőernyősök saját rohamsisakot kaptak, hogy kisebb legyen földet éréskor a balesetek valószínűsége. Emellett a bakancsot is a célnak megfelelően tervezték.
A német ejtőernyősök több lőszert tudtak magukkal vinni, mint a tipikus lövészek. Ennek az volt az oka, hogy míg egy átlagos német lövész 60 lőszert tudott a tártáskájában magával vinni, addig az ejtőernyősök 180-at.
Járművek
A német ejtőernyősök számára repülőgépek által hordozható járművek kellettek, amely okból súlyos korlátot jelentett a szállítható tömeg. Ezért a német ejtőernyős hadosztályok nagy mértékben hagyatkoztak oldalkocsis motorkerékpárokra, amiknek jelentősen kisebb súlya volt, mint egy terepjáró személyautónak.
Ezzel viszont az volt a probléma, hogy a motorkerékpároknak egyrészt rossz időben gyenge volt a terepjáró-képessége, másrészt nem tudtak jelentősebb súlyt vontatni a gyenge motor miatt.
Ezen ok miatt fejlesztettek ki speciálisan a német ejtőernyős csapatok számára egy nagyon könnyű lánctalpas járművet, a Kettenkrad-ot. Ez hordozható volt repülőgéppel és az ejtőernyősök által alkalmazott lövegeket szinte bárhol elvontatta.
Ejtőernyős csapatok a háború végén (1944-45)
A háború utolsó 18 hónapjában a német ejtőernyős csapatok egyre inkább csak névben voltak ejtőernyősök. Ennek az volt az oka, hogy a szövetséges légi fölény miatt nem ugorhattak, amely okból el is hagyták az ugróképzést.
Viszont a német ejtőernyős-csapatok létszáma ebben az időszakban a sokszorosára nőtt. A világháború alatt összesen 260 ezer ember soroztak be az ejtőernyős hadosztályokba.
Ekkoriban a német ejtőernyősöket már nem támadó műveletekben vagy speciális műveletekben alkalmazták, hanem a front legfontosabb pontjaira küldték őket, mint afféle elit gyalogságot. A fegyverzetük is ehhez lett igazítva: nagy számban kaptak páncéltörő lövegeket és aknavetőket.
A háború végén a német ejtőernyős-rajnak igen nagy volt a tűzereje. A második világháború időszakában egy tipikus lövészrajnak a legtöbb korabeli haderőben egyetlen géppuskája volt, ami mellett talán még 1-2 géppisztollyal rendelkezett a raj. A német ejtőernyős raj viszont két géppuskával rendelkezett, ami lényegében kétszeres tűzerőt jelentett. Emellett továbbra is megvolt az a szervezeti jellemző, hogy a német ejtőernyősök rajai nagyobb létszámúak voltak egy tipikus lövészrajnál.
Emellett az 1943-45 időszakban a német ejtőernyős hadosztályok ezredei rendelkeztek egy-egy aknavető-századdal, amik nehéz aknavetőkkel voltak ellátva.
A német ejtőernyősraj összehasonlítása az amerikai megfelelőjével
Az amerikaiakat az ejtőernyős csapatok felállítására ugyan az európai események inspirálták, de ennek ellenére lényeges eltérések voltak a német és az amerikai ejtőernyős alegységek között.
Kezdjük ott, hogy az amerikaiak lényegesen nagyobb tűzerővel ugrottak. Míg a német ejtőernyősök tipikusan pisztolyokkal, géppisztolyokkal és kézigránátokkal ugrottak, addig az amerikai ejtőernyős raj fő fegyvere az M1 Garand öntöltő (félautomata) puska volt. Emellett az amerikai ejtőernyős raj rendelkezett két különböző típusú géppuskával is.
Amerikai ejtőernyős raj fegyverzete a háború végén
Ennek az eltérésnek az okai a különböző elképzelések voltak. A németek a meglepetést tartották fontosnak, amely okból könnyebb fegyverezettel ugrottak. Ezzel szemben az amerikaiak jobban elfogadták a várható veszteségeket és ezért ők inkább a tűzerőre helyezték a hangsúlyt.
Képek:
- https://fallschirmjager.net/Equipment/basicgear/index.html
- https://www.quartermastersection.com/german/artillery/547/28cmsPzB41
- Burce Querrie: Fallschirmjäger German Paratrooper 1935-45
- https://www.feldgrau.com/ww2-german-fallschrimj%C3%A4ger-division-generic-structure/
- https://www.feldgrau.com/ww2-german-weapons-and-equipment-of-the-fallschirmj%C3%A4ger/
- https://nl.pinterest.com/pin/gear--841610249097909822/
- https://www.battleorder.org/us-airborne-ww2
- https://www.battleorder.org/us-airborne-ww2?lightbox=dataItem-jtxrf1q81
Legfrissebb kommentek