6 hozzászólásA második világháború alatt a legtöbb igazolt légi győzelmet a Luftwaffe vadászpilótái érték el.
A cikket írta: HZS89
Abban viszont vita folyik, hogy ezt pontosan mi okozta. Alább néhány ismertebb és kevésbé ismertebb okot sorolunk fel, amik hozzá járulhattak a légi győzelmek magas számához.
1. Részvétel a spanyol polgárháborúban
Abban, hogy a háború elején a német vadászpilóták hatékonyak voltak, igen nagy szerepe volt annak, hogy a németek részt vettek a spanyol polgárháborúban. A polgárháború 3 éve alatt több száz német pilóta szolgált kint a spanyol fronton, ami révén amikor kitört a világháború akkor a Luftwaffe már rendelkezett egy tapasztalt és nagy létszámú maggal, ami köré a Luftwaffét felépíthették.
Ezzel szemben a britek és a franciák kimaradtak ebből. Így amikor a németek 1940 májusában inváziót indítottak, akkor jelentős hátrányból indultak ezen a téren.
2. Jobb álcázó festés
A németek tapasztalatai szerint általában az a fél nyerte meg a légi harcot, ami előbb látta meg a másikat. Ebben a tekintetben pedig a Luftwaffe pilótái a háború elején előnyben voltak a brit pilótákkal szemben, mivel jobb álcázó festést használtak.
A háború elején a brit Királyi Légierő vadászgépei zöld-barna álcázó festést használtak. Az ugyan ahhoz használható volt, hogy a repülőgépeket elrejtse a földön, amikor nem repültek, de a levegőben nem volt ideális.
Ezzel szemben az Angliai Csata idején a német vadászgépek már világoskék-szürke festést használtak, ami a levegőben, vagyis légi harc közben jóval használhatóbb volt.
Ezen okból később a britek is átvették a szürke festést, ami után a vadászgépeik már zöld-szürke festést használtak.
A német és a brit vadászgépek tipikus álcázó festései az 1940-41 időszakban
3. Géppár a „vic” helyett
A német pilóták a háború elején hatásosabb alakzatban repültek, mint a brit pilóták. Ennek az volt az oka, hogy a német vadászpilóták a két gépből álló géppárokban repültek, míg a britek a 3 gépből álló „vic” alakzatot használták.
A németek a géppár alakzatot a spanyol polgárháború idején fejlesztették ki. A géppárnak alapvetően az volt az előnye a vichez képest, hogy jóval könnyebb volt vele manőverezni és könnyebb volt az alakzatot tartani is.
Ezzel szemben a brit pilótákat jelentősen korlátozta, hogy nekik mereven tartaniuk kellett a vic alakzatot.
A géppár és a „vic” összehasonlítása
4. Jobb fegyverzet
Arról a mai napig vita folyik a hadtörténetben, hogy kinek voltak jobb repülőgépei a manőverező képesség, a sebesség és az egyéb tényezőket tekintve. A lóerő tekintetében amúgy a britek a 100 oktános üzemanyaggal valóban megléptek a Messer elől, de a fegyverzetet tekintve valószínűleg a németek voltak a jobbak.
A háború kitörésekor a brit vadászgépek kis kaliberű géppuskákat használtak, míg a német vadászgépek gépágyúkat. A kis kaliberű géppuskákkal az volt a probléma, hogy a második világháború idején a legtöbb korszerű repülőgép már jelentős mértékben páncélozott volt, amit azok nem tudtak átütni.
Ezzel szemben a német vadászgépek a háború túlnyomó részében 20 mm-es gépágyúkat használtak. A német vadászgépek a gépágyúik révén hatékonyabban tudtak kárt okozni az ellenfél repülőgépeiben.
5. Nem volt rotáció
A szövetséges légierőkben a legtapasztaltabb és a legsikeresebb vadászpilótákat időnként vissza rendelték a frontról, hogy a kiképző alakulatoknál adják át a tapasztalataikat.
Ezzel szemben a német vadászpilóták addig szolgáltak a fronton, amíg le nem lőtték őket. Így több légi győzelmet tudtak felhalmozni.
6. Fw-190 specifikus taktika: szembetámadás
A fenti okok eddig elsősorban az általánosabb jellegű okokat jelentették, amiket a német vadászpilóták a 109-eseket repülve fejlesztették ki. Viszont 1941-ben megjelent egy új vadászrepülőgép a Luftwaffe állományában, a Focke-Wulf-190-es. Ez a típus jelentősen különbözött a 109-estől, ami többek között új taktikákat tett lehetővé.
Az egyik fő különbség a 109-es és a fóka között az volt, hogy míg a Messernek folyadékhűtéses függő-V motorja volt, addig a fókának léghűtéses csillagmotorja. A léghűtéses csillagmotorok sokkal jobban tűrték a sérüléseket és pajzsként védték a német pilótákat.
Ez pedig lehetővé tette, hogy a Focke-Wulf 190-est szembetámadással alkalmazzák, mivel a léghűtéses csillagmotorja miatt a fóka sokkal jobb esélyekkel rendelkezett ebben, mint egy tipikusnak mondható, folyadékhűtéses motorral ellátott vadászgép.
7. Egy másik Fw-190 specifikus taktika: orsózás
A fókának egy másik előnye a többi vadászgéphez képest az volt, hogy nagyon gyorsan tudott orsózni, vagyis a hossztengelye körül fordulni. Ezt jelentős mértékben a nagy kormányfelületek és a kicsi szárnyak tették lehetővé.
Ezért a 190-es pilóták gyakran úgy léptek meg a Spitfire elől, hogy 180 fokot orsóztak és a másik irányba elkezdtek fordulni, amiben a Spitfire nem tudta követni a fókát.
8. Az Fw-190 egyéb előnyei: ergonómia és kabintető
A 190-es több szempontból is egy nagyon modern vadászgép volt. Ennek az egyik megnyilvánulása az ergonómia volt. A fókában a pilóták jóval kényelmesebben elfértek és könnyebben is tudták vezetni a gépet.
Az ergonómiához kapcsolódó tényező volt, hogy a 190-es botkormánya limitált erővel mozgatható volt, amitől a pilóta karja kevésbé fáradt el. Emellett a 190-es esetén a trimmelést a bázison beállították, ami szintén könnyítette a gép vezetését.
Egy további, az ergonómiához hasonlítható tényező az volt, hogy a 190-es volt az első vadászgép, ami buborék-kabintetőt kapott. A buborék-kabintető révén a 190-esből lényegesen jobb volt a kilátás, mint a többi korabeli vadászgépből. Ez azért volt lényeges, mert a németek tapasztalati szerint általában az nyerte a légi-harcot, aki előbb látta meg az ellenfelet. Mivel a 190-esnek buborék-kabintetője volt, ezért jelentősen nagyobb valószínűséggel tudta a pilóta kiszúrni az ellenfelet.
Az Fw 190-es és a keleti fronton tipikusnak számító vadászgépek kabintetőinak az összehasonlítása
9. Az Fw-190 egyik további előnye: igen jól védve volt a pilóta
A fóka esetében a német pilóták túlélési esélyeihez az is hozzá járult, hogy jó volt a pilóta védettsége. A 190-es esetében a pilótát 50 mm vastag páncélüveg védte a szemből jövő lövésektől. Hátulról pedig a pilóta fejét és nyakát 13 mm vastag páncélzat védte, az ülés páncélozása pedig 8 mm vastag volt.
Továbbá a szemből jövő lövésektől a pilótát pajzsként védte a csillagmotor, ami lehetővé tette a szembetámadásokat.
A pilótát védő páncélzat az Fw 190-es esetében
10. A keleti front 1941-42
A német vadászpilóták közül sokan 100-nál is több légi győzelmet arattak a világháború folyamán. Ugyan ez igen nagy szám, de azt hogy hogyan érték el, jelentősen befolyásolta az ellenfelek minősége is.
A német vadászpilóták ugyanis a legtöbb légi győzelmet az 1941-42-es időszakban, a keleti fronton érték el. Ekkoriban a szovjet légierő még technikai hátrányban volt és pilótáinak a jelentős része tapasztalatlan volt. Ezért köztük a Jagdfliegerek szinte mészárlást tudtak rendezni.
A nyugati fronton viszont a briteknek hasonló vagy jobb minőségű vadászgépei voltak, mint a német 109-es és ellenük a német vadászpilóták nem is arattak olyan sok légi győzelmet.
Források:
- https://www.fritzthefox.com/german_camo_guide.html
- https://luftkrieg-ueber-europa.de/en/comparison-between-supermarine-spitfire-mk-ia-and-messerschmitt-bf-109-e/
- https://dingeraviation.net/bf109/bf109tactics.html
- https://www.lonesentry.com/articles/ttt/russian-combat-fw190.html
- https://www.warbirdsresourcegroup.org/LRG/luftwaffe_messerschmitt_bf109_armament.html
- https://ww2clash.com/fighters
- http://www.geocities.ws/gustin_e/fgun/fgun-ar.html
Legfrissebb kommentek