Szólj hozzáUgyan a Barbarossa-hadművelet idején a szovjet védelem még nem volt a legfejlettebb és hatékonyabb, de a rá következő években a Vörös Hadsereg a védelmi taktikákat és a létesítményeket tekintve is nagyon sokat fejlődött.
A cikket írta: HZS89
Az alábbi cikkünkben ebből szemezgetünk néhány jelentősebb elemet.
A szovjet védelem alapelvei
A második világháború idején a Vörös Hadsereg védelmének egyik alapelve az volt, hogy a csapatok 80 százaléka védi a front 10 százalékát. Ennek az volt az oka, hogy a Vörös Hadsereg vezetése úgy gondolta, hogy a csapatokat védelemben összepontosítani kell.
Ez abból a szempontból logikus volt, hogy a Szovjetunió egy óriási területű ország volt, amely okból nagyon nehéz lett volna a több ezer kilométer hosszú frontvonalat egyenletesen védeni. Emellett a terepviszonyok is indokolták a védelem összpontosítását: a Szovjetunió európai területeinek igen jelentős része mocsarakból, erdőségekből, folyókból és tavakból állt, amit harckocsikkal nehezen vagy pedig egyáltalán nem lehetett támadni.
Ez viszont azt is jelentette, hogy a front 90 százalékát a csapatok 20 százaléka védte. Ez azt jelenti, hogy a Vörös Hadsereg a front túlnyomó részét minimális erővel védte.
Egy másik jelentős alapelv a szovjet védelemben az volt, hogy a szovjet védelem elsősorban páncélvédelem volt. Mivel a szovjetek úgy gondolták, hogy a modern hadseregek legfontosabb fegyvere a harckocsi, ezért a szovjet védelem fő célja a harckocsi offenzívák megállítása volt.
Ehhez a szovjetek, amennyiben lehetett harckocsikkal támadhatatlan terepre helyezték a védelmet és mellette aknamezőket és harckocsi-akadályokat és építettek. Az akadályok építésére a szovjetek igen nagy mértékben alkalmaztak műszaki-csapatokat, amiket jelentős részben a szovjet lakosságból állítottak ki.
A szovjet védelem illusztrációja
A szovjetek védelemben a civil lakossággal gyakran több lépcsőben harckocsi-árkokat ásattak.
A német védelemnek az alapelvei viszont ettől még jelentősen eltértek. A németek még az első világháború idején arra a következtetésre jutottak, hogy a modern csatatéren a legnagyobb gyilkos a tüzérségi tűz. Ezért ők úgy alakították ki a védelmet, hogy csökkentsék a támadó tüzérségi tűzének a hatását.
Ezért a németek a főellenállási vonal elé 2-3 kilométerre előőrsöket építettek, hogy a támadó tüzérsége ne lásson rá a főellenállási vonalra és a védelmük távolabb legyen az ellenséges tüzérségtől. Az előőrsök emellett azt is akadályozták, hogy a támadó felderítői eljussanak a védelemhez.
Továbbá amennyiben volt lehetőségük rá, úgy a németek az előőrsök elé több kilométerrel létrehoztak még egy vonalat, az előretolt állásokat. Ebben a vonalban gyorsan mozgó csapatok, elsősorban felderítők voltak, akiknek több feladatuk is volt. Egyrészt akadályozták az ellenfél felderítését, másrészt előre jelezték a nagyobb támadásokat is. Emellett figyelték az utakat és hátráltatták az ellenfél támadásait.
A német védelem illusztrációja
A németek emellett nagyon fontosnak tartották a gyors ellentámadásokat: a német parancsnokok, amennyiben lehet a helyben rendelkezésre álló erőkkel azonnal ellentámadást indítottak, hogy a védelem áttörését visszafordítsák.
A németek, amennyiben volt rá lehetőségük, úgy a főellenállási vonalat hátsó lejtőkre helyezték. Ha közérthetően akarom megfogalmazni, akkor ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a németek a főellenállási vonalat a domborzatnak az ellenfél irányában emelkedő részére helyezték el. Ez által a domborzat kitakarta a főellenállási vonalat az ellenséges tüzérség megfigyelői elöl.
A szovjetek továbbá a védelmi létesítmények kiépítésekor nagyon fontosnak tartották az álcázást. Ebben a tekintetben különböztek a németektől, mert ők a védelem nehézfegyverzetének az elhelyezésekor elsősorban a hatást tartották fontosabbnak.
A szovjetek a főellenállási vonal elé az előőrsöket lényegesen nagyobb távolságra, akár 17 kilométerre is kihelyezhették.
A német és a szovjet lövészgödrök
Az egyik legalapvetőbb tábori erődítés a lövészgödör volt. A németek ezen a téren jelentősen különböztek, mivel a németek két fős, míg a szovjetek egy fős lövészgödröket alkalmaztak.
A szovjetek azért alkalmaztak egy fős lövészgödröket, mivel úgy gondolták, hogy úgy kevesebb emberrel is tartani lehet a frontot. Viszont a két fős lövészgödröknek számos előnye volt.
Egyrészt a két katona munkamegosztással dolgozhatott. Például az egyik figyelte a tájat, miközben a másik ásott. Emellett az egyik katona aludhatott, miközben a másik őrködött. Továbbá ha egy katona megsebesült, akkor a társa elláthatta a sebeit.
Az erődítések építéséhez használt anyagok
Kelet-Európában a németek és a szovjetek a bunkereket elsősorban farönkökkel erődítették meg, amire földet szórtak. A fa Kelet-Európa túlnyomó részén rendelkezésre állt, mint építőanyag, ami alapján ez nem volt véletlen.
A szovjetek a bunkereiket általában egy vagy két réteg farönkkel erődítették meg. Ez a leggyakoribb tüzérsége fegyverek vagyis az aknavetők és a könnyű tarackok ellen elégséges védelmet nyújtott.
A németek ezzel szemben legalább kettő, de inkább három vagy több réteg farönköt alkalmaztak. Ennek az volt az oka, hogy a németek úgy építették a bunkereiket, hogy a lehető legtöbb fenyegetés ellen védve legyenek a katonáik.
Német óvóhely
A szovjet védelemre jellemző volt, hogy úgy spóroltak az óvóhelyekkel, hogy a védelem teljes létszámának a 70 százaléka fért el bennük. A többiek kint voltak az ellenség tüzérségi előkészítése alatt is. A németek ezzel szemben mindenkinek biztosítottak óvóhelyeket.
A szovjetek a téli tábori erődítéseik elkészítésekor alkalmaztak egy anyagot, a jégbetont. A jégbeton víznek és homoknak a keveréke volt, ami télen megfagyott. A szovjetek szerint nagy hidegben annyira erős volt, mint a vasbeton. Emellett az által, hogy szigetelésként földet vagy más anyagot szórtak rá, el lehetett érni, hogy a jégbeton csak májusban olvadjon el, amikor már majdnem nyár volt.
A szovjetek emellett gyakran alkalmaztak előregyártott elemekből, például betonból épített védműveket is.
Források:
- Gordon L Rottman: World War 2 Soviet Field Foritifications
- Gordon L Rottman: World War 2 German Field Fortifications
- Handbook on USSR Military Forces 1946
- Handbook on German Military Forces 1945
- https://www.armyupress.army.mil/Portals/7/combat-studies-institute/csi-books/wray.pdf
- https://www.allworldwars.com/image/012/Germanfieldfort112.jpg
Legfrissebb kommentek